- Mostanra már biztosan tudnak rólunk. Lehet, hogy a katonák ránk fognak támadni.-mondtam.
- Ne aggódj. - mondta Aida.- Mi is veled megyünk.
- Rendben, de van egy tervem. Először csak én megyek. Ti kint fogtok várni engem.
- A katonaság elfog fogni.- rázta a fejét Fred.
- Nem fog, ha én vele megyek.-lépett előre Ctra.
- Ez lesz a legnehezebb kérés, de bízok benne, hogy hisznek majd nekünk.
Ahogyan elértük a bolygó felszínét a rádió jelzést hívott. Tudni akarták, kik vagyunk, én pedig bemondtam a hajó adatait és a sajátjaimat is. Békés szándékból jöttünk, mindent tudniuk kell. Mikor földet ért a hajó, már láttuk a közelgő katonaságot. Kinyílt az ajtó. Én léptem ki először. A velünk szemben lévő hadi autóból kilépett egy magas, fiatal katona. Nem vártam meg, hogy megszólaljon.
- A tanáccsal kell beszélnünk, most!-jelentettem ki.
- Attól tartom, hogy ez lehetetlen. Maga ellen körözés indult. Több szabályt is megszegett. Ellopta nagyapja hajóját, engedély nélkül hagyta el a bolygót, rátámadt a katonaságra, nem engedelmeskedett. Attól tartok le kell tartóztatnom magát.- lépett felém, mikor Ctra kilépett mellé, amitől a katona egyből visszalépett.
- Ismétlem, a tanáccsal kell beszélnem.
- Rendben, kövessenek.- láttam rajta, hogy kicsit megijedt a látványtól.
A katona beszállított minket az autóba. Utoljára még a hajónk fele néztem. Láttam egy kisebb lila fényt.
Nem mentünk sokat mikor kiszállított minket. Egy hatalmas fémépülethez mentünk. Az épület bejárata felett egy hatalmas C betű díszelgett. Ez volt az új bolygónk jelképe. Mikor az emberiség ideköltözött, úgy vélte, egységes népet kell alkotnia, mindenki egyenrangúnak számít. Így többé nem voltak országok, nem voltak határok, csupán egy nép,Commonality, míg végül a bolygó neve is ez lett. A folyosón, amin végig sétáltunk, mindenki minket nézett. Hisz az embereken kívül még nem sok idegen fajt láttak.
- Itt üljenek le kérem, megnézem, mikor tudják magukat legközelebb fogadni.
Ezzel a katona otthagyott minket, ő pedig bement a tanácsterembe.
- Mit gondolsz, be fognak engedni minket?- kérdezte Ctra.
- 60.- jelentettem ki, ő pedig kérdőn nézett rám.
Azt hiszem megértette, hogy nem.
- 56..
A folyosó végére egy üzenet érkezett, mire az ottani haderők üzeneteket kezdtek küldeni, közben folyamatosan minket néztek. Míg Ctra figyelte az eseményeket, én számoltam.
- 45..
Oldalról egy lila fény csillant fel, de erre sem kaptam fel a fejemet, csak számoltam tovább.
- Ez itt valami szokás? Hogy számolgattok várakozás közben?
- 27..
Két katona elindult felénk, még a folyosó elején voltunk. Az egyikük a fegyveréért nyúlt, habár ezt észrevétlenül szerette volna, nem sikerült neki. Egyre közelebb értek már hozzánk.
- 5, 4, 3..
Az ember megfogta fegyverét, és ránk akart lőni.De a golyó megakadt a levegőben előttünk és egyszerűen lepattant.
- Egy.- jelentettem ki, felálltam, majd berontottam a tanácsterembe.
Az ajtót két kézzel nyitottam szét, majd léptem be.
- Hallatlan.-förmedt rám az egyik idősebb ember bentről.
- A nevem Ajsa. Erről a bolygóról származom, ő itt a barátom, Ctra.-lépett mellém.-Nézzék, az emberiség, a fajok, bajban vannak.
- Miről beszél ez a nő?-kérdezte egy másik. _ Egyáltalán, hogy volt bátorsága betörni ide?
Négy férfi ült velem szemben, oldalt pedig egy nő.
- Meg kell érteniük. Jártam a Föld környékén. Egy teljes flotta van ott. Mindent lefognak igázni. Nem hagyhatjuk, harcolunk kell!
- Azt se tudja mit beszél.
- De, tudja.-lépett mellém Hargita majd Fred.
- Maguk meg kicsodák?
- Nem emlékszik rám? Hisz maguk száműztek engem.-förmedt rá Fred.
- De, már igen. A feltaláló.
- El kell hinniük, hogy más fajokkal van tele a naprendszer, akikről csak azért nem tudtunk, mert annyira elvoltunk zárkózva mindentől. De ez nem mehet tovább. Ha tétlenül várakozunk, akkor lerohannak minket.
- Badarság.
- Miért ennyire tudatlanok?- állt fel a nő.- Had mondja el, amit szeretne.
- Köszönöm. Elszöktem a bolygóról, mert úgy éreztem, ha itt maradok, tudatlan maradok. Látni akartam a Földet, hogy milyen volt régen.. Akkor találkoztam először Freddel, majd Ctraval. Megakartam találni a nagyapámat, és végül sikerrel is jártam. Csak hogy a nagyapám nem az emberekkel harcol. Az egyik anyahajót irányította. Minden hajón van egy-egy erőforrás, amit a lényekkel táplálnak. Olyan lényekkel, akiknek biotikája van, vagyis ahogy az ember mondaná, természet feletti képessége. Ez ad nekik is erőt. Az embereket pedig egyszerűen megölik. Én magam is láttam egy nőt. Hinniük kell nekem. Ha most nem cselekszünk, később már nem is lesz miért.
- Milyen lényekre gondoltál, és milyen erejük van.
Abban a pillanatban egy éles lila fény villant fel mellettem, majd megjelent Aida.
- A nevem Aida. Egy messzi bolygóról érkeztem. A mi fajunk képes erre az energiára. Páncélt tudunk alkotni, és láthatatlanná tesszük magunkat.
- A nevem Ctra. Vagyis, nem, de itt már elkönyveltek annak. -mondta, erre én kicsit elvörösödtem. - A mi fajunk képes erőt felszabadítani magából és gyógyítani.
- Aida mögül belépett Joakim, aki elkezdett valamit mondani, de senki nem értette azt.
Egy kicsit nevettem, ahogyan a kis termetű lény próbálta megértetni magát, de nem sikerült neki.
- Tanács? Hogy dönt? Azt hiszem, eleget hallhattunk és láttunk.- mondta a nő, közben a többiekhez fordulva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése