- A többiek a hajón vannak. Pillanatok alatt kitudunk innen jutni, de nagyon sietnünk kell.-mondta
- Fred és ki?-kérdeztem
- Joakim. Indulnunk kell.
- Gyertek velünk.-mutattam a két lányra, akik bólintottak, majd elindultunk.
Nem kellett sok idő, szinte észrevétlenül kisurrantunk. A hajónk ott állt. Mind sietősre vettük, mikor közelebb értünk, kinyílt az ajtó, majd beszálltunk. Fred vezetett. Egy gombnyomásra megnyílt az anyahajó ajtaja, ami a szabadulásunkat mutatta.
- Ki fognak szúrni minket.-mondtam, mire Aida felállt, és odasétált a fal mellé. A két kezét rátette, majd erős lila fény árasztotta be az egész szerkezetet. Csodálva néztem, hogy milyen erő rejlik ebben a fajban.
- Most már minden rendben.- mondta egyszerűen.- Mi a terv?
- Visszamegyünk a ctrákhoz és segítséget kérünk.- mondta Fred.
- Gondolod, hogy segítenek? Rengeteg hatalmas űrhajó van. Óriási flotta kéne, hogy letudjuk győzni őket.
- Amint látom, nem csak ők rendelkeznek biotikával. Megtiszteltetés, hogy találkozhattam magával.- fordult Fred Aida felé.
- Ez nevetséges!-förmedt fel Hargita.- Az emberek sose fognak segíteni, még azon se csodálkoznék, ha melléjük állnának.
- Miért állnának melléjük?-förmedtem rá.
- Azért, mert ez egy sokkal erősebb nép. Félnének a veszteségtől, ezért inkább melléjük állnának.
- Ezt te sem gondolhatod komolyan.
- Próbáld csak ki, ha ennyire okos vagy. Menj vissza, és kérd a segítségüket. Már ha egyáltalán szívesen látnak téged. - gúnyolódott Hargita.
Nem mondtam rá semmit, okosabbnak láttam, ha most inkább csöndben maradok, habár legszívesebben leütöttem volna.
Pár percig még morcos szemmel néztük egymást, később már inkább úgy tettünk, mintha egyikünk se lenne jelen. Épp a hajó radarját figyeltem, mikor Ctra odaült mellém.
- Örülök, hogy jól vagy már.-mondta
- Én pedig, hogy nem vesztettelek el titeket.- mondtam, majd keresgéltem tovább a megfelelő utat.
- Persze. Gondolkoztam egy két dolgon. Ha szeretnél beszélni az emberekkel, akkor menjünk el. Talán hallgatnak rád.
- Hargitának valamennyire igaza volt. Az ember egy makacs nép, nem biztos, hogy meghallgatnának. Sőt, mivel elszöktem, talán el is fognának.
- Lehet, hogy van ott még olyan, mint te. Meg kell próbálni. Ha elmondod, amit láttál, a nagyapádat, hogy mennyien vannak. Megfogják érteni.
- Nem tudom. Túlerőben vannak, és még csak nem is ismerjük őket. Milyenek ha támadnak.
- Valamit megtudtunk Freddel, amíg kerestünk titeket. Emlékszel még a hajón lévő fehér erőforrásokra?
-Igen.- feleltem, majd hallgattam tovább kíváncsian.
- Megtudtunk, hogy szerves anyagból áll össze. Viszont tévedtünk, nem a hajót irányítják vele, hanem magukat. Ezekből szerzik az energiát a testükbe. Olyan, mint valami féle táplálék, amit a különböző lényegből szereznek. Ezért fogják el őket. Egy szerkezet segítségével képesek átalakítani a fogoly teljes szervezetét, ami szinte lebomlik, majd ezt az erőt gyűjtik bele abba, amit láttunk.
- Ez szörnyű. De, miért pont ez? Miért ezt eszik?
- Van még valami. A foglyok nagy része, olyan volt, mint Aida. Biotikai fegyverrel rendelkeztek. Ezek szerint nekik csupán ezekre a lényekre van szükségük. Elveszik tőlük ezt az energiát, mert nekik maguktól nincs. Így erősebbek lesznek. Ezért volt azon a hajón is három szint. A legalsó szinten köt ki minden képességgel rendelkező egyed. Aidát is oda vitték volna.
- Téged is.-mondtam lesütött szemmel.
- De időben kiszabadultunk, ahogyan ti is. Fredet azért vitték oda, mert velem volt. Azt hitték, ő is olyan.
- Akinek nincs ilyen képessége? Azzal mi lesz?
- A hajók első osztályán tartják őket. Azt nem tudom pontosan, de nem jót, az biztos.
- Most mi lesz? Ha elmegyünk a fajodhoz, ott mindenki olyan mint te. Mintha tálcán vinnénk nekik az "élelmet". Te se gondolhatod, hogy ezt hagyni fogom.
- nem is gondoltam, de nincs más lehetőség. Erősek vagyunk. Ha Aida is beszél a népével, és ők is mellénk állnak, akkor biztosan győzni fogunk.
- Úgy legyen. Most már biztos, hogy elakarok menni az emberekhez.-mondtam.
- Rendben.-mondta, majd felállt mellőlem és elment.
Fél óráig ültem még ott egyedül, mikor visszajött.
-Megbeszéltem mindenkivel. Hargita nagyon húzta a száját, de nincs mit tennie. Azt hiszem, nem igazán kedvel téged.
Elnevettem magam, majd felálltam.
- Köszönök minden.-mondtam, majd átöleltem Ctrat.
Az utunk immár az emberekhez vezet, egyenesen a tanácshoz. bele kell egyezniük a harcba, nincs más választásuk. Ez nem az emberiségről szól, hanem mindenkiről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése