- Ezen a szinten két nagyobb járat van. Az egyikben tartják a veszélyesebb foglyokat. A másikban pedig megsemmisítik őket.- mondta Aida.
- Az egész rendszernek van valami terve a foglyokkal. Nem hiszem, hogy csak úgy elakarnának foglalni mindent. Elég nagy az erejük, akárhova építkezhetnének. Nekik mégis kellenek a lények. Mint valami anyag. -lépett előre Hargita.- a barátaidat ha bevitték oda,-mutatott az egyik irányba-akkor ők már nem élnek.
Lesütött szemmel hallgattam.
- Akkor oda megyünk először! Lehet, nem régen vitték oda őket, de az is lehet, hogy nincsenek is itt egyáltalán. Több hajó is van. Amikor leértem ide, láttam egy nőt. A teste, nem is tudom, hogyan magyarázhatnám el. Rendellenes volt.
- Lehet, egy veszélyes lény volt. -mondta Hargita.
- Nem. Nem tűnt veszélyesnek, és ember volt. Itt valami másról van szó.Valamit csinálnak velük. Ki kell derítenünk, hogy mit. Ezt nem hagyná az emberiség. A katonák segítségével visszaverhetnénk őket.
- Ajsa. Nem hiszem, hogy azért menekültek el a Földről, mert annyira erősek lennének. Az emberek gyengék az ilyen technológiával szemben.
- Szerintem legokosabb lenne elindulni valamerre. A te barátaid keressük. Mit gondolsz, merre lehetnek?-kérdezte Aida.
- A tervem megmaradt.Induljunk a veszélyesebbik úton, biztos ami biztos alapon. Nálam van egy fegyver. Gondolom, nálatok is van.
Egyszerre mutatták fel fegyvereiket, és a tartalékokat.
-Akkor indulás.-jelentettem ki, mikor Aida megfogta a kezem és visszahúzott.
-Gondolkoztál már azon, hogy mit fogsz ott találni?
-Nem, de a barátaim számítanak rám, nem számít mit kell értük tennem.
- Nagyon jó barátok lehetnek, ha ennyire elszánt vagy.-jegyezte meg Hargita gúnyosan.
Éreztem, kicsit elpirulok, habár az okát nem értettem.
-Induljunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése