20. rész

Visszamenjek? Vagy maradjak? Keressem tovább Ctrat és Fredet? Ez a nő megmentette az életem. Tudtam, hogy nem hagyhatom itt ezt a nőt. Kiakartam nyitni a lift ajtaját, mikor az  egy hatalmasat szikrázott. Hátrébb ugrottam egyet, és figyeltem, ahogyan felgyullad. Hirtelen robbant lángra. A füst szétterjedt, én pedig alig kaptam levegőt. Kezemet az arcom elé helyezve próbáltam kiutat találni. Óvatosan a lángoló ajtó mellé álltam, megpróbáltam szétfeszíteni azt. A homlokomon izzadság cseppek jelentek meg.

-  - Óóó.- jött ki minden hang a torkomból. Felnéztem, láttam, hogy van ott egy nyílás. Az egyik lábam beletettem egy kis résbe és elkezdtem felmászni.

  Nehezen, de feljutottam. Egy erős mozdulattal kilöktem a fedelét, ami rám esett, majd felhúztam magam. A liftben ekkorra már eluralkodott a tűz és a füst. Köhögtem. A lángok továbbra is felfelé jöttek, féltem, talán felrobbanhat az egész, szóval megkapaszkodtam és elindultam felfelé az aknában. Láttam a következő szintnek a nyílását, nem volt nagyon messze. A füst folyamatosan terjedt. Már majdnem felértem, mikor kinyílt a második szint ajtaja, és egy ideges katona pillantott le rám.  Elővette a fegyverét. Láttam a lézerpontot a karomon, majd gyorsan elrugaszkodtam vele, és majdnem leestem. Utolsó pillanatban megkapaszkodtam. Egyik kezemmel elengedve a falat nyúltam a fegyveremért, mikor egy újabb pont jelent meg, ezúttal a mellkasomon. A másik kezemmel ellöktem magam, mikor az ellenség lőtt egyet. Nem tartott már a kezem, hátradőltem. Éreztem ahogyan a  lábam kicsúszik a helyéről, én pedig hátraborulok. A lábammal a levegőben megpróbáltam elkapni valamit, sikeresen. Úgy lógtam, mint akit felakasztottak a lábánál. A hajam lefelé lógott. A katona pedig eltűnt. Felhúztam magam. Lehetetlen helyzetben éreztem magam, mikor először egy kisebb robbanást hallottam. Lenéztem, és láttam az égő liftből jön. Ekkor beindult a túlélési ösztönöm. Felkapaszkodtam, elkezdtem feljebb mászni, már majdnem fent voltam, a kezemmel már megérintettem a második szint talaját.Ekkor még két kisebb robbanást hallottam. Tudtam, ezek után már csak egy lesz, de az nem lesz ekkora. A talpam tűzforróan égetett. Sikerült felhúznom magam. Vettem egy mély levegőt, és felnéztem. A katona ott állt előttem, megszeppenve, fegyverrel a kezében. Mintha csak gondolkodott volna még, remegő kézzel nyúlt a fegyveréért. Új lehetett, efelől nicns kétségem. De miért küldenek ide egy újoncot? Nem akartam megölni, egyszerűen felugrottam, és kivertem a kezéből a fegyverét. Az utána nézett, majd rám. Egyenesen a szemembe, aztán . Aztán elszaladt. Abban a pillanatban hatalmas robbanásként tűnt el a lift lentről.

-  Fredék ott lehetnek az első emeleten. Meg kell mentenem őket. De hogyan? Hogy jutok le?- kérdeztem magamtól, mikor visszatért az ellenség. 

A fegyveremért nyúltam, de ő feltette a kezeit, majd közelebb lépett hozzám, körülbelül három lépésre. Mélyen a szemembe nézett, majd lefelé mutatott. A vészjelzések szólni kezdtek, valószínűleg hamarosan többen is lesznek. Az idegen megfogta a kezem, és elkezdett húzni, én pedig követtem őt. Tudtam, segíteni akar. Bíztam benne, és bár meg akart ölni, követtem őt. Egy éles fényt láttam oldalról, majd az új segítőm összeesett. Kérdőn ránéztem, majd a fény irányába. Az a személy állt  ott, akit legutoljára kimentettem a cellából. Az elindult felém, és levette a ruhát a fejéről, amitől láttam az arcát. Beesett volt. Szemei hatalmasak. A szája kicsi volt, az orra pedig lapos. Az összképet összevetve érdekes volt.

-         Átvert volna.  – mondta ki, mire meglepődtem, hogy milyen sokan beszélik az emberek nyelvét.

-         Ki vagy te? –kérdeztem.- és miért ölted meg? Szerintem segített volna.

-         Naív ember. A nevem Aida. Ő meg a társam.- mutatott maga mellé, ahol az az ember állt, kivel én is nem régen találkoztam.

-         Ennek muszáj jönnie?- kérdezte felfelé nézve.

-         Igen. Most már hozzánk tartozik. – mondta Aida

-         MI? Nem. Én a barátaimmal vagyok. Őket akarom megmenteni.

-         Segítünk. – mondta a kedvesebbik.

-         Hát persze. A nevem Hargita. Az első szintre akartál menni ugye? Akkor gyerünk a liftbe.

-         Nem jó. Felrobbant.-mondtam, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Aida odament, és egyszerűen leugrott, a társa pedig követte őt. Oda léptem én is, hallottam, jön az ellenség, szóval gondolkozás nélkül ugrottam a nem rég még lángokban heverő alagútba.