- Hé! Te meg merre akarsz menni?- kérdeztem, szerintem jogosan.
- Elég régóta itt vagyok, elméletben ismerem a hajót. Ha minden igaz, három szint van, amin foglyokat tartanak. Ez a második szint. Pontosan kiket is keresel?
- Az egyik egy idősebb férfi, a másik pedig. Egy ctra. Ismered ezt a fajt?
- Hogy ne ismerném. Én mindent ismerek. Jól választottál, hogy kiszabadítottál.
Kicsit furcsán néztem rá, aztán ráhagytam.
- Te meg szerezhetnél valami fegyvert.- szólt utánam, majd elfutott.
Visszamentem az egyik leütött katonához és elvettem a fegyverét.
- Klassz. Jó kis, akármi.- jelentettem ki, majd követtem az új társam.
A folyóson két ellenség állt, háttal nekünk. A lány óvatosan osonni kezdett felé, én pedig csak néztem a jelenetet. A két őr mellett, két cella volt. Benéztem, hogy mi lehet bent. Láttam egy alakot, de nem tudtam beazonosítani, mert sötét volt bent. Eközben egy nagyobb kattanást hallottam. A lány leütötte az egyik őrt, mire a másik megfordult, de ő gyorsabb volt.
- Látod, így kell ezt.-nézett rám, elégedett vigyorral az arcán, amikor az egyik mozogni kezdett.
- Vigyázz!- kiáltottam oda, mert az épp elővette a fegyverét, és úgy tűnt, lőni készül. A kezemet a fegyveremhez kaptam, és abban a pillanatban lelőttem.
- Kösz.- szólt oda, majd tovább ment.
-Várj! nem kéne kiszabadítani a többieket?- kérdeztem.
- Szerintem megoldják.
- Ahogyan te is?- éreztem a levegőben, hogy némi feszültség kezd kialakulni köztünk.
- Ahogy akarod.- hajolt le egy fegyverért.- De rám többet ne számíts.- amint ezt kimondta, egyszerűen elsétált.
Másodpercekig még néztem, majd elfordultam a cella felé, és kinyitottam az ajtót. A hangra az idegen felpattant, majd felém nézett, aztán lesütötte a szemét.
- Ööö.-jött ki minden hang a torkomból.
Erre az felállt, és gyenge léptekkel megállt előttem.
Nem volt nálam magasabb, de az arcát nem láttam, mert eltakarta a ruhája. Emberszerű volt, de valamiben különbözött. A dereka vékonyabb volt, nyaka hosszabb. Nem láttam, hogy lenne haja. Kiegyenesedett és kisétált mellettem.
- Megráztam a fejem, majd én is tovább mentem. Egyedül. Életem egyik legfurább pillanatának tartom ezt a jelenetet.
Nem volt vesztegetni való időm, a barátaimat meg kellett találnom. Tovább mentem. Eljutottam a hajó lift szerkezetéig, majd beszálltam és elindultam az első szintre. Kinyílt az ajtó, én pedig kiléptem. Egy hosszú folyóson találtam magam, ami szinte olyan volt, mint a másik. Elindultam előre, de minden kihalt volt. A cellák üresek voltak.
- Hol van mindenki?-kérdeztem magamtól.
Visszaindultam a lifthez, hogy felmenjek a harmadik szintre, amikor egy ember megjelent. Nem tudom honnan. A teste hófehér volt, és nyálkás.
- Fuss.- mondta szinte suttogva. A következő pillanatban egy katona jelent meg mögötte, és nézett rám mérgesen.
Elővettem a fegyverem, hogy lelőhessem. Akkor a lány megfordult, és neki támadt egymagam, az ajtó pedig becsukódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése