14. rész

Ismeretlen hangra ébredtem fel. Mikor kinyíltak a szemeim, a plafont láttam. Szürke volt és kopott. Egyáltalán nem tűnt barátságosnak. A fejem mellett, mindenféle gépek sorakoztak, akkor jöttem rá, hogy egy ágyon fekszem. Automatikusan a lábamhoz nyúltam, ami bár fájt, sokkal enyhébben éreztem, mint azelőtt, be volt kötve. Megpróbáltam felállni és beazonosítani, hogy hol is vagyok pontosan, amikor morgolódást hallottam a talaj felől. Lenéztem és egy körülbelül egy méteres lénnyel találkozott a tekintetem. Valamit makogott, de nem értettem, hogy mit is szeretne mondani. Amit viszont értettem, hogy valamiért dühös rám. 
- Ne is foglalkozz vele, kicsit makacs, de majdcsak megbarátkoztok valahogy. - lépett be az ajtón Fred, sérülések nélkül.
Ekkor egy éles mosoly jelent meg az arcomon. Attól féltem, elvesztem őt. 
- Ő itt Joakim, a hajó orvosa.- mutatott Fred az apró ismeretlenre.
Bólintással üdvözöltem őt, majd Fredre néztem.
- Mi történt a nagyapámmal? Hol van Ctra és melyik hajón vagyunk és.. 
- Lassan Ajsa, túl sokat kérdezel. A nagyapád elmenekült a hajóról. Ctra vette át az irányítást. Egyenlőre nem érkezett támadás, de akármikor számíthatunk rá. 
Megkönnyebbültem sóhajtottam egyet, majd leültem. Joakim ekkor újból mormogni kezdett.
- Hogy lehet, hogy ő nem ellenszenves velünk?
- Ő egy orvos. Nem katona. Az ő érdekei nem egyenlőek a nagyapádéival. Ajsa, lenne valami, ami érdekelhet téged.
Kíváncsian álltam fel, majd követtem őt. Egy hosszú átjárón mentünk végig. A fal itt is rothadt és bűzös volt. A talajon néhány helyen folyadék állt. Nem tűnt civilizáltnak de mégis rejtélyes még addig nem látott, ismeretlen volt minden. Egyszerre akartam megérteni és megismerni ezt a különös fajt. A gondolataim alámerültek és teljesen máson kezdtem el tépelődni, mikor Fred megállt. Abban a teremben voltunk,ahol a falnak esve találkoztam a nagyapámmal. Kirázott a hideg, újraéltem az egészet. Mintha újból megakarna történni. Fred a fal elé lépett és egyszerűen átsétált rajta én pedig követtem. Ott álltunk megint. Pontosan ott, ahol megsemmisültem. Hátborzongató érzés volt. Fred továbbhaladt egyenesen majd lefordult balra. Egy kis ideig még bámultam, majd utána eredtem. Minden egyre világosabb és fehérebb volt amitől egyre inkább érdekelt, hogy mit is akar nekem mutatni, mikor észrevettem, hogy egyedül sétálok a semmibe.
- Fred, hol vagy? - kiáltottam el magam. 
- Gyere bátran. kaptam a választ és követtem a hangját.
A szememet egyre inkább zavarta az éles fény, alig láttam tőle, mikor megérkeztem. Elállt a szavam.
- Hűű... Hát ez meg micsoda? - néztem kérdőn Fredre.
- Egyenlőre csak annyit tudunk róla, hogy ez a valami táplálja az egész hajót energiával. Hatalmas erő rejlik benne, korábban még nem láttunk ilyet. 
Alaposabban szemügyre vettem. A terem közepén lebegett egy hatalmas hófehér nyálkás szikladarab féleség. A tetején és az alján áram kötötte a talajhoz, illetve a plafonhoz. Néha egy két csepp csöppent a talajra, majd szívta be magát. Különös alakzatok formálódtak ki belőle, mintha lenne valami a belsejében. 
- Ez még nem minden, a nagyja még csak most jön.- nézett rám Fred, majd elindult én pedig újból követtem őt.