25. rész

Kicsit szorongva vártam, hogy valaki mondjon már valamit, de ők csak meredtek ránk.
- Én, mint a tanács elnöke - állt fel egyikük - elrendelek két napot, mely arra szolgál, hogy döntsünk az álláspontunkról. Köszönöm - befejezte a mondatát és az ajtó felé mutatott
Mindannyian egyszerre indultunk el kifelé.
- Most mi lesz? - kérdezte Aida
- Várunk míg döntenek.
Az emberek a folyosón mind méregetve néztek minket.
- Van két napunk, talán tölthetnénk pihenéssel, kitudja, legközelebb mikor lesz rá alkalmunk - vetette az ötletet Fred
- Nem tudom, talán, egy kis pihenő belefér.
- Rendben, akkor először elmehetnénk megnézni a labort! - Fred
- Vagy robbantsunk fel egy követ - ajánlotta Hargita, majd mellé állt Aida, egyetértve az ötlettel.
- Esetleg Ajsa megmutathatná nekünk a bolygó néhány részét - mondta Ctra
- Akkor alkossunk csapatokat. Én és Aida felrobbantunk egy követ! Freddel menjen Joakim, Ctra meg megy majd veled. - mondta nekem Hargita.
- Rendben, de akkor.. - folytattam volna, de Aidáék egy pillanat alatt eltűntek, pont mint Fred és Joakim. 
- Mit szeretnél látni? Vannak errefelé kövek, sziklák, meteorit darabok, esetleg bemehetünk egy parkba, vagy ilyesmi.
- Park? 
- Igen, mikor az emberek ide költöztek, több parkot alakítottak ki, de nem sokan látogatják őket, mindenki a fegyverekkel foglalkozik.
- Már értem, miért vagy ennyire jó lövész.
- Nem, nem vagyok én olyan jó - mentegetőztem, közben pedig elindultunk.
- Mi volt a valódi oka, hogy a Földre szerettél volna menni? - sétáltunk egymás mellett.
- Találtam egy könyvet, amiben a Földről írtak adatokat. Képekkel volt tele. Teljesen más környezet volt. Én még... soha sem láttam madarat, vagy pillangót, semmit. Vágyom arra, hogy futhassak egy mezőn anélkül, hogy fegyvert kéne tartanom a kezemben. Vágyom a napsütésre, a napozásra, hogy milyen lehet búvárkodni vagy szörfözni. Ezek csodálatos dolgok. De itt mi van? Csak kövek parkok és fegyverek. Az egész bolygó bűzlik a félelemtől. Tudod, a sötétségben a napról álmodok, érzem azt a szívemben.
Ctra nem szólt semmit, csak megállt mellettem és mosolyogva nézett. Kissé félve mellé álltam nem tudtam, hogy fogadta amiket mondtam neki.
- Ezek nagyon szép álmok. 
- Éppen ez velük a baj, hogy álmok - lehajoltam a földre és felvettem egy kis sárgás kavicsot, de Ctra kivette a kezemből.
- A mi bolygónkon nagyon érdekes állatok élnek, a növényzetről nem is beszélve. Kavicsok is vannak ott, de ilyet még nem láttam - méregette a kis darabkát a kezében.
- Ez csak egy kő. 
- Lehet -mondta, majd eltette
- Ennyire tetszik? - kérdeztem nevetve
- Ami ma még nem érték, később válhat azzá.
Néztem, de eközben megérkeztünk a park elé, én pedig megálltam. 
- Tudod mit? ne menjünk be - mondtam egyszerűen
- Miért? 
- Mutatok valami jobbat - mondtam, majd megfogtam a kezét és elhúztam őt.
Sokáig sétáltunk, mire megláttuk azt, amit mutatni akartam.