Erősen fájt a fejem, mikor magamhoz tértem. Kinyitottam
a szemem, de csak az előttem lévő különös zöld növényzetet láttam. Úgy tűnt,
belekerültem az egyik piramisba. A levelei belülről hosszúkásak voltak, mind
ráborulva egy másikra. Az alsó levelek vastagabbak és nagyobbak voltak, míg a
fentiek vékonyak és jóval kisebbek. Fel akartam állni, hogy megkeressem a
többieket, de a növény odaragasztott engem a talajhoz. Ahogyan feszengtem, a föld
egyre jobban süppedt lefelé. A lábam szinte már teljesen eltűnt, mikor igazán
elkezdtem pánikba esni. Tudtam, ha sikítanék az semmit nem oldana meg, így hát
csak megpróbáltam ellazítani a kezemet. Ahogyan ellazítottam, éreztem, hogy ki tudom
húzni a fogságából. Így történt a másik kezemmel is. Eközben a lábam
folyamatosan süllyedt lefelé, de legalább már fel tudtam ülni. Megpróbáltam kihúzni, amikor úgy éreztem,
valami belemar a lábamba. Éles fájdalmat éreztem és akaratom ellenére is
felkiabáltam. Akkor világossá vált. Rápillantottam újból a rabhelyem falára.
Minden egyes levél borotva élesen mutatott az egész központjába, oda, ahol a
lábam is elkezdett eltűnni. Klassz. Tudtam, ha nem jutok ki innen, a csapdám
lesz a végem. Morgó hangot hallottam
kívülről, ami ösztönzően hatott rám. A fegyveremhez akartam nyúlni, az azonban
nem volt a helyén. Hirtelen eszembe jutott, mi is történt. Kint a hajó mellett
ejtettem le, mikor rám támadt az egyik lény. Tovább próbálkoztam a szabadulással, miközben
hallottam hogy kívülről hamarosan bejut az egyed. Nem sikerült, de nem adtam fel. Próbáltam belekapaszkodni
a talajba és úgy kihúzni magam. A
levelek egy helyen elhajoltak, hallani lehetett ahogyan némelyik eltörik,
közben beszivárgott a lilás kékes fény, amitől nem láttam, hogy ki is áll ott
pontosan. Ctra volt az. Egy nagyot akartam sóhajtani, mikor egy másik éles
érzést éreztem ugyan abba a lábamba. Újból felkiáltottam. Ctra megfogta a
kezemet, és segített kihúzni onnan., Hihetetlen,de szinte másodpercek alatt
sikerült neki. Megöleltem, örültem, hogy látom őt. Ő a kezembe nyomta a
fegyverem, és intett, hogy indulnunk kell. Együtt szaladtunk ki a semmibe, ahol
előttünk távolabb egy lény állt és morgott. Ctra megragadta a kezem és futni
kezdett. Nem tudtam olyan gyorsan futni mint ő, mert fájt a lábam. A lény egyre csak közeledett felénk.
Elővettem a fegyverem és próbáltam eltalálni a követőnket. Nem sikerült, az
azonban csak egyre gyorsabban futott felénk. Ctra megállt és megfordult.
Hirtelen mozdulattal emelte fel a kezét és lőtt rá úgy, hogy azonnal eltalálta.
Pislogni se tudtam, úgy néztem rá. Újból megragadta a kezem és futottunk
tovább. A távolban láttam a hajónkat, amit szinte teljesen belepett a
növényzet. Úgy nézett ki, mintha hónapokat töltöttünk volna ezen a megmagyarázhatatlan bolygón. Fred jött ki a
hajóból és intett, hogy gyorsan szálljunk be. Már csak pár lépésre voltunk a
hajótól, amikor egy újabb egyed ugrott elő és kezdett kergetni minket. Fájó
lábam ellenére úgy érzem, még sose szaladtam ennyire gyorsan. Ctra újból célpontjába vette és megint eltalálta.
Sikerült bejutnunk az űrsiklónkba és elindultunk felfelé.
- Ne aggódj, minden rendben lesz. – nézett rám Fred,
közben hátrament a hajó raktárába, hogy keressen kötszereket.
- Legközelebb a Földön állunk meg, sehol máshol! –
jelentettem ki idegesen, előre nézve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése