Ctra folyamatosan távolította
el őket az útból, míg próbáltam lépést tartani vele. Egyre rosszabbul voltam, alig bírtam menni.
Fred nem foglalkozott velünk, egyre jobban haladt előre. Bűntudatom lett.
Tudtam, azért teszi ezt, mert nem akarta ezt az egészet, csak miattam kellett
eljönnie. Megálltam, nem tudtam tovább haladni, éreztem, ahogyan összeesek.
Ctra fogott meg és tett biztonsága a támadók elől. Hallottam a hangokat, láttam ami történik, de
nem tudtam megmozdulni, habár nagyon szerettem volna. Nem tudom pontosan mennyi időt ülhettem így,
mikor Ctra megállt mellettem és felsegített. Elindultunk felfelé a lépcsőn, és
bementünk az ajtón. Egy újabb terembe értünk, aminek a közepén egy
hatalmas fekete üreg állt. Nem lehetett lelátni az aljára. Csak a terem szélén
lehetett menni, . Elindultunk a túloldalra, amikor
szemből, két ellenség jelent meg. Felemeltem a kezemet és megpróbáltam lelőni
az egyiket. Nem sikerült, végül Fred végzett velük, közben folyamatosan
haladtunk előre. Átértünk a túloldalra és bementünk. Csend volt, az egyetlen
zaj az volt, amit mi csináltunk. Mind
kérdőn néztünk, nem tudtuk merre menjünk tovább, amikor a mögöttünk lévő
ajtó, amin bejöttünk, magától becsukódott és riasztó szólalt meg. Felkészülve vártuk, hogy melyik irányból és
mikor támadnak meg minket. Hirtelen meggondoltam magam. Miért kéne itt állnom
és várnom, hogy ők ide jöjjenek. Kiegyenesedtem, majd futni
kezdtem fegyverrel a kezemben. Fred utánam akart jönni, mikor valami
ráugrott. Visszanéztem egy pillanatra, ezzel veszélybe sodorva magam. Ahogy visszafordultam, rám is rám ugrott valami. Lelöktem magamról és lelőttem. Felnéztem
és hallottam, hogy egyre többen jönnek felém. Nem volt választásom, elindultam
feléjük, de túl sokan voltak. Lerogytam a földre, alig láttam valamit. Azt
gondoltam, itt a vég. De akkor egy erős fény villant fel és töltötte ki a teret,
mire mind egyszerre szaladtak el. Ctra volt az. Odafutott hozzám és újból
felsegített, de nem engedett el. Kezét előre tartva haladtunk. A fény előttünk
úgy tűnt, mintha pajzs lenne. Nem mentünk sokat, mikor a folyosó végére
értünk. Minden nyálkás, nedves volt. Egy
nagy ajtó állt, kóddal lezárva előttünk. Fred kinyitotta azt és bementünk. Amit
bent láttunk, az elképesztő volt. Az egész kövekkel volt tele, bent világos. De
amennyire szép volt, annyira gusztustalan is.
Hirtelen katonák jelentek meg minden oldalról. Rájuk szegeztem a
fegyverem, és lőttem. Az viszont a falnak ütközött, amibe belefúródott, majd
lassan eltűnt benne. Az egyikük mérgesen rám nézett és rohanni kezdett felém.
Felemelte fegyverét és lőtt egyet. Utolsó pillanatban ugrottam el előle. Nem
éreztem rosszul magam, nem is gondoltam rá.
Teljesen közel volt hozzám, én pedig kihasználva a helyzetet ütöttem le
a puszta kezemmel, aki ettől a földre rogyott. Felvettem a fegyverét az enyémet
pedig eltettem. A fal mellé szaladtam, szinte rátámaszkodtam, onnan fedeztem
magam és támadtam őket. Ijesztő volt, ahogyan mindenki össze vissza lövöldözött,
de nem volt idő ezen gondolkozni, a cselekedet volt a legfontosabb. Előre
törtem utánam a többiek. Megkerültünk a támadóinkat, hirtelen mögéjük kerülve, mikor egyikük felém fordult és eltalálta a vállam szélén a
páncélom, amitől megbotlottam és nekiestem a falnak. Az azonban amint
nekiértem, azonnal magába szívott. Nem tudtam segítségért kiabálni,
annyira gyorsan történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése