- Ne aggódj Ajsa. Csak addig
kell itt maradnod, amíg a hajó tanácsa nem dönt a kéréseidről. Ez maximum 2-3
napot vesz igénybe. –szólalt meg mögülem Fgk231.
- Micsoda? Három nap? Mi tart
három napig?
- Tudtommal sehova se sietsz.
Megnéztük az aktáidat, tudjuk, hogy engedély nélkül hagytad el a bolygódat. A
tanács arról dönt majd, hogy vissza vigyenek-e téged a saját bolygódra, vagy
segítsék-e az utadat. - mondta komoly tekintettel
Már nem tűnt annyira
barátságosnak, mint a legelején. Mérges voltam rá. Tudtam, talán ő befolyással
lehet a tanács döntésére.
- Tudnod kell valamit Ajsa. Jó pár évvel ezelőtt, én is azon a bolygón
éltem, ahol te. Volt egy laborom, ahol számításokat végeztem a féregjáratok
működéséről, és hollétéről. Számos
kísértetet végeztem, míg végül megtaláltam, hogy hol is lehet. A nagyapád
segítette a tervemet. Nem csak a munkatársam, de a legjobb barátom is volt. A
katonák azonban betörtek a laborba, és lefoglalták az összes holminkat. Egyedül
két dobozt sikerült megmenteni. A nagyapádat nem tartóztatták le. Megvédenem őt. Úgy döntött az emberi tanács, hogy száműznek, ugyan is az
elméleteimmel úgy gondolták, hogy megtalálhatnak minket a régi ellenségeink.
Egy hajót kaptam, és némi élelmet. Így engedték, hogy magamra maradjak a
világmindenségben. Az egyik doboz viszont nálam maradt, amin rajta volt a térkép
is. Így jutottam el ide, ahol most vagyok. Itt megbecsülik a munkámat. Hírt
kaptunk a nagyapád expedíciójáról is. Azt gondoltam, talán újra láthatom őt. De
sajnos egy hajó elkapta, és fogságba ejtette. Ugyan olyan hajó, aki 175évvel
ezelőtt a Földet is megtámadta. Sajnálom Ajsa. A nagyapád remek ember volt.
- Várjon. Te hát maga most
azt mondja, hogy a nagyapámat megölték? Mi? Ez lehetetlen! Miért nem kereste
meg őt?
- Mert én már ide tartoztam.
Nem hagyhattam el a hajót. Ez volt a
bizalmuk ára. Hidd el, nekem is legalább annyira fáj, mint neked.
Fred ezzel kiment. Én csak
álltam és nem tudtam mihez kezdjek. Körülöttem minden lelassult. Talán jobb lett volna, ha sose hagyom el a
bolygót. Ha tovább is abban a hitben élek, hogy a nagyapám, egyszer vissza tér
majd és többet sose megy el. De ez mára már csak álom marad. Most, hogy tudom, mi
is történt valójában, sose tudnék úgy élni, mint azelőtt. Új célom lett.
Megtalálni a nagyapámat. Valamiért még nem voltam képes elengedni őt. Úgy
éreztem, van még mit tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése