2013. november 24., vasárnap

3. rész

Ahogyan közeledtem a cél felé, egyre rosszabb érzésem lett. Közben pedig azon járt az eszem, hogy vajon mit fogok majd látni. Előre pillantottam, és elgondolkoztam. Hiszen már maga ez az utazás is csodálatos volt. Azt még mindig nem tudtam, hogy hogyan fogok majd egyszer hazajutni, de jelen pillanatban nem érdekelt. Ahogyan a hajó fénysebességgel száguldott a messzeségbe, hirtelen lenyugodtam, és úgy tűnt az űrhajó is. Itt volt az ideje, hogy megálljak, hisz úgy jelezte, megérkeztem.
- Ez? Ez lenne amit kerestem? Hiszen itt semmi sincs. Várjunk csak..
Szembe volt valami. Nem hittem a szememnek. Pontosan tudtam, hogy mit látok, habár mindeddig azt hittem hogy ezek csak agyszülemények. Egy olyan jelenség, ami potenciálisan képes a transzportációra. Egy féregjárat. Nagypapám mesélt róluk. Mindig azt mondta, olyan akár egy metró. Csak beszállsz egybe, és ő elvezet téged a város különböző pontjaiba. Egy ilyen kozmikus csodával utazhatunk a térben és az időben .
-  Nem azt nem lehet. Kitudja hova vezet, és talán soha többé nem jöhetek vissza.
Elgondolkoztató. Én lennék az első ember aki találkozott egy féregjárattal. Vagy, egy lehetek a sok közül, akik még nem tértek vissza. Mi van ha a róla alkotott elméletek mind hamisak, és elégek az űrhajóval együtt ? Az sajnálatos lenne. Túl makacs voltam hogy ne tegyem meg.
-Gyerünk előre !


Hirtelen rázkódni kezdett a hajó, ahogyan bejutottam. A műszerek összezavarodtak, mind villogásba kezdett. Megijedtem. A sikítás azonban már kicsit késő lett volna, nem volt mit tenni. Ez itt a vég. Becsuktam a szememet. Féltem. Gondolatban elbúcsúztam a családomtól, és a barátaimtól. De talán még korai. A hajó már nem rázkódott. Kinyitottam a szemem.  Csodálatos volt az, amit láttam. Mintha víz alatt úsznék, egy különös hengerben. Vége lett. Másodpercek alatt újraéltem az egész életemet. A műszerek nem hibásodtak. Nem néztem ki, csak a hajón kapkodtam. Úgy tűnt minden rendben van. Felültem hát, és abban a pillanatban megdermedtem. Egy óriási űrhajó volt pont felettem. Úgy tűnt, egy kis ajtó nyílik ki belőle.

Nincsenek megjegyzések: