2. rész

- Azonnal forduljon vissza!- szólalt meg egy mély férfi hang a rádióba.

Teljesen felment bennem az adrenalin miközben egy pimasz mosollyal kinyomtam a rádióvevőt. Hirtelen eszembe jutottak azok a kalandok, amiket a nagypapám mesélt. Azt mondta nekem, hogy ő a világ legügyesebb pilótája, bármit ki tud kerülni. Ennek a gyakorlására a legjobb hely egy aszteroida öv. A gondolkozásaimnak ekkor egy hirtelen felzendülő vész jelzés  vetett véget. A hajó radarja rakétákat jelzett. Biztos lettem benne hogy már nem elkapni akarnak, csak eleget tenni a törvényeknek. Így mint egy lázadó kalandor nagyobb sebességre állítottam a szerkezetet, és egyenesen belerepültem egy aszteroidáktól hemzsegő mindenségbe. Örömömben felkiáltottam egyet, és csak fokozta az eseményeket, hogy a hajók többé már nem követtek. Boldogságom azonban majdnem elfelejtette velem hogy hol is vagyok, szerencsére időben észhez tértem.

- Ideje kikerülni innen. – elégedetten kicikáztam a hatalmas kőtömbök közül. Mikor már biztonságos zónában éreztem magamat, átkapcsoltam az irányítást robotpilótára. Most volt csak időm igazán körbenézni a hajón. Sokszor jártam már rajta, de sosem érdekelt igazán, hogy miket is rejthet. Nem kellett sokat nézelődnöm, az ülések mögött egy fémláda került a szemeim elé. Kinyitottam. Újabb és újabb feljegyzésekkel volt tele .A doboz alján egy kis lap tartotta az egészet össze, olyannak tűnt mint egy titkos nyílás. Felemeltem hát a tetejét. Amit láttam, pont az volt amit kerestem. Egy térkép, amire rá volt írva, hogy a Föld. Egy pillanatra elgondolkoztam. Talán a nagyapámmal ugyan azt kerestük volna? 175 év hosszú idő.

A cél azonban nagyon messzinek tűnt. Volt még valami, amit nem tudtam hogy mit is akar jelenteni. Nyilak vezettek mind ugyan arra a pontra. Valami különös vonzóerőnek tűnt. Nem foglalkoztam velük. A kezembe vettem a többi lapot. Ezeket nem értettem igazán. Következtetésekkel voltak tele, és nyilak vezettek mindenfelé. Olyan volt minta azt akarná hogy megfejtsem . Elkezdtem összeraknia  képeket. Mind illeszkedett egy másikhoz, olyan volt mint egy puzzle. Mikor kiraktam, az egész egy térképet alkotott. Habár a fő célom a Föld megkeresése volt, úgy éreztem előbb ezt kell megoldanom. Újra átvettem az irányítást, és elindultam oda, ahova a nyilak vezettek.

- Lehet hogy feleslegesen megyek el, nem találok majd semmit? – tettem fel magamban a kérdést. Bármennyire is elakartam hitetni magammal hogy nem érdekel, egyre jobban hívott magához.