29. rész

Hamarosan a többiek is beszálltak a repülőbe.
- Merre megyünk kapitány? - kérdezte Fred, én pedig Ctrara néztem.
- Mit gondolsz, a néped szívesen fogadna minket? . kérdeztem tőle.
- Ezt egyféle képen tudhatjuk meg.
- Végre, hazamegyünk! - kiáltott Fred
Mosolyogtam, hisz neki az a nép az otthona. Ott találkoztam vele, nagyon jól tudom, hogy mennyire nem akart elmenni, de mégis megtette. Értem tette meg.
Leültem egy székre, miközben haladtunk a ctra nép felé. 
Már órák óta utaztunk, kicsit hátradőltem, és becsukott szemmel ülve elaludtam. Később arra ébredtem fel, hogy valaki megérinti a vállamat.
- Ébresztő, megérkeztünk. - szólt hozzám Aida
- Még senkit se láttam így átaludni valakit, miközben áthaladunk egy féregjáraton.
- Mi? Itt is vagyunk? - álltam fel, mint aki végig ébren volt - akkor indulás!
Lassan kinyílt a hajó ajtaja, mi pedig egyesével kijöttünk rajta. Két hosszú fekete ruhás ctra várt minket, majd beszélgetni  kezdtek Ctra-val.
- Gyertek, a tanács már vár minket - mutatott előre
- Reméljük ez a nép kedvesebb lesz - förmedt fel Hargita
- Biztosan az lesz - mosolyogtam
A folyosó hosszú volt, sokáig haladtunk rajta, de végül odaértünk a tanácshoz.
- Az őrök azt mondták, szinte azonnal fogadnak majd minket - nyitotta ki az ajtót az egyik fekete ruhás, mi pedig beléptünk.
A terem hatalmas kör alakú volt, de csupán egyetlen lény ült bent.
Ctra mindannyiunkat bemutatott a saját nyelvükön, majd elmagyarázta a helyzetet, hogy háborút kell indítani a háború ellen.
Hosszasan tanácskoztak, közben végig Fredet figyeltem, hogy milyen fejet vág, volt amikor beleegyezően bólintott, és volt amikor rázta a fejét.
Amikor véget ért a megbeszélés, Ctra elköszönt, majd kiléptünk az ajtón. Egyszerre kezdtünk el üvöltözni, hogy mit beszéltek meg, Ctra pedig csak mosolygott.
- Nyugodjatok meg, minden rendben van. A népünk támogatja a döntést. Ráadásul - fordult Aida felé - elindult egy üzenet a néped felé, hogy álljanak mellénk. 
- Ez fantasztikus hír - mondtam - bár csak az emberiség is mellénk állna - szomorodtam el
- Van itt még valami. Emlékeztek arra a fehér anyagra? A tanács mintát akar belőle. Így új feladatunk lett. Vissza kell térnünk a hajóra, hogy szerezhessünk belőle egy darabot. 
- Nem akarok visszamenni! - háborodott fel Fred - legutóbb majdnem otthagytam a fogam
- Nagy a kockázat, ezt mindannyian tudjuk. De a célunk nagyobb. Emellett biztos vagyok benne, hogy vigyázunk majd egymásra -mondtam, mire Aida félig átölelt, Hargita pedig forgatni kezdte a szemét
- Nyálasan beszélsz... De most igazad van. Verjük szét a nyomorultak hátsóját! - üvöltötte Hargita
- EZ A BESZÉD! - mondta Ctra, majd mind megöleltük egymást. Volt, aki ezt nem akarta, mint például Joakim, aki semmit se értett, vagy Hargita, aki egyszerűen utál minden érzelmet.
- Van itt még valami - mondta Ctra, mi pedig kérdőn néztük - mindannyian kapunk új ruhákat, a küldetésünkhöz
- Na ez már tetszik - mondta Hargita
Az új egyenruhánk rövid ujjú  fekete ruha volt, a derekán lecsatolható  fegyvertartóval, hozzá két mini pisztoly, és egy nagy puska. Erre vehettük rá az űrruhánkat, ami szintén fekete volt.
Mindannyian kaptunk magunknak egy szobát, ahol átöltözhettünk és pihenhettünk indulás előtt. Már készen voltam, szóval mászkáltam. Volt a szobában egy tükör, egyenesen az ajtóval szemben. Mellette pedig egy kis szekrény. A régi ruhámat oda tettem rá, de mikor letettem, éreztem, hogy valami koppant. Volt benne egy kés, ami még a 4 órás edzési tanfolyamunkon mindenkinek kötelező volt. 
Kivettem, a tükörbe néztem, majd hirtelen mozdulattal levágtam a hosszú, hullámos hajamat, sokkal rövidebbre, ami könnyedén esett a földre.
- Te meg mit csináltál? - lépett be Ctra a szobába
- Amúgy is túl hosszú volt. Idegesített volna - mondtam, közben összefogtam, majd befontam. 
- Fél óra és indulunk, csak szólni szerettem volna - mondta