8. rész

Egy pillantást vetettem az űrhajóból a távolodó anyahajóra, mely percek alatt eltűnt a messzi csillagok között. Előre néztem, és megláttam a féregjáratot. Fred megállás nélkül hajtott bele. Szinte már elfelejtettem, hogy mennyire csodálatos látvány is volt.  Csodálatos és ijesztő. A műszerek újra villogni kezdtek, teljesen megbolondult az egész hajó. Ctra idegesen kapaszkodott az ülésbe. Ő még nem járt ilyen járatban.  Izgatottan vártam, hogy végre kijussunk újból a saját naprendszerünkbe.  Először nem tűnt olyan hosszúnak az út, mint most. A hajó már nem rázkódott, láttam, hogy nemsokára kiérünk.  Amikor már teljesen lenyugodtak a  műszerek, felpattantam a székemből és egy másodperc alatt ráfagyott a mosoly az arcomra. Egy hatalmas bolygó volt velünk szemben. Lakottnak tűnt és ismeretlennek.

- Valószínűleg a tejútrendszer egyik másik  részére dobott minket a barátunk. A koordináták szerint, néhány száz naprendszerrel kerültünk beljebb a Földtől. De nem indulhatunk tovább. Úgy gondolom, okosabb lenne leszállni ezen a bolygón.  – Nézett rám Fred.

Már kezdtem volna az ellenkezésem, mikor megindultunk a bolygó felé. Úgy éreztem, ebbe nincs sok beleszólásom.  Grimasszal próbáltam érzékeltetni a nem tetszésemet, de úgy tűnt, ez semmit se használt.

Ahogy közeledtünk a bolygó felé, egyre több és több piramis alakú zöld valamit láttunk. Érdekes volt. Semmire se hasonlított azokból a nővényekből, amikről eddig tanultam.

A kinti légkör megfelelőnek tűnt, úgy nem volt szükség oxigénpalackokra.

- Hűű. Ez volt minden amit kitudtam ejteni a számon.

Előttem minden a zöld színében ragyogott. Az ég lilás-kéknek tűnt. Ebből arra következtettem, hogy valahol a közelben egy Kék óriás ragyogja be a csillagokat. A furcsa piramis alakú nővények, az egész teret befedték.  Gyönyörű látvány volt. Becsuktam a szemem és mély lélegzetet vettem. Gyönyörű pillanat volt. Úgy éreztem, nem akarok elmenni innen.  Fred mellém állt és egy oxigénpalackot nyújtott felém.

- Vedd fel! Valami nem stimmel ezen a bolygón. Gyorsan körbenézünk és indulunk tovább.

Nem értettem hogy miért akadt ki ennyire. Az oxigénpalackot rácsatoltam a ruhám hátuljára és úgy sétáltam tovább a többiek előtt.  Furcsa érzésem támadt. Mintha figyelnének. Megálltam egy pillanatra és a fegyveremhez nyúltam. Egy két másodpercnek tűnt az egész. Egy hatalmas óriás pikkelyes lény ugrott ki az egyik furcsa növény mögül, egyenesen felénk. Rászegeztem a fegyverem és meghúztam a ravaszt. Nem találtam el. Morogva nézett rám. Csak pár lépés volt köztünk. Mélyen a szemébe néztem. Úgy éreztem, az egész életét látom benne. Abban a pillanatban három másik ilyen lény tűnt elő a semmiből. Egyik Fred felé vette az irányt, aki szintén előkapta a fegyverét. Ahogyan oda néztem, nem vettem észre, hogy az előttem álló lény eltűnt.

-  AJSA VIGYÁZZ! – kiáltotta el egy mély hang, miközben lassan elsötétült minden. 

7. rész

2 nap telt el azóta, hogy ide hoztak engem ebbe a cellába. 2 nap alatt a tudatlanságom szinte magába fojtott. Fred nem látogatott meg. Az egyetlen amit megtudtam erről a különös fajról, hogy borzalmasan főznek. Ha egyáltalán főzik azt, amit kaptam.   Türelmetlen voltam és fel alá mászkáltam, mikor cipő kopogását hallottam. Fred volt az, és egy másik lény.

- A tanács döntött. - szólt hozzám mély hangjával

Pislogás nélkül meredtem a szemébe és vártam a válaszát. Féltem, ha visszaküldenek a bolygómra, akkor a katonaság letartóztat.

- Szerencséd van, nekem viszont kevésbé. A tanács jóváhagyta a távozásodat, továbbá szeretnék, ha engem is, és egy kísérőt is magaddal vinnél, hogy célba érhess. Tudod már, hogy mit fogsz kezdeni magaddal, ha megtalálod a Földet? – kérdezte tőlem, miközben kinyitotta a cellámat.

Még nem tudott róla, hogy más terveim vannak és egyenlőre még nem is akartam neki elmondani.

- Ahhoz hogy erre válaszolni tudjak, előbb meg kell valósítanom a célomat. – Pimaszon rámosolyodtam és mind a hárman elindultunk a hajóm felé.

- A hajódon némi újítást végeztek az itteniek. Gyorsabb és biztonságosabb lett. Továbbá fegyvert szereltek bele, a raktárját pedig telepakolták élelemmel. - mondta Fred

- Van pár dolog, amit szeretnék kérdezni. Például, hogy hogyan hívják ezeket a lényeket és hogy hol fog megnyílni a féregjárat?

- Az ember úgy hívhatná, hogy Ctra, a többit pedig bízd rám.

Mikor az űrhajóhoz értünk, tárva maradt szám. Egy percig se túlzott az újításokon. Sőt úgy tűnt, most a színe is más. Mintha egy teljesen új hajó lett volna. Gyönyörködtem benne. A kívül fekete oldalára, egy A betűt festettek. Hirtelen nem is akartam beszállni, csak csodálni a látványt. Fred azonban megbökött és végül együtt szálltunk be, mögöttünk pedig az új útitársam egyike, Ctra. Mivel nem tudtam a nevét, inkább csak így szólítottam. 

6. rész

- Ne aggódj Ajsa. Csak addig kell itt maradnod, amíg a hajó tanácsa nem dönt a kéréseidről. Ez maximum 2-3 napot vesz igénybe. –szólalt meg mögülem Fgk231.

- Micsoda? Három nap? Mi tart három napig?

- Tudtommal sehova se sietsz. Megnéztük az aktáidat, tudjuk, hogy engedély nélkül hagytad el a bolygódat. A tanács arról dönt majd, hogy vissza vigyenek-e téged a saját bolygódra, vagy segítsék-e az utadat. - mondta komoly tekintettel

Már nem tűnt annyira barátságosnak, mint a legelején. Mérges voltam rá. Tudtam, talán ő befolyással lehet a tanács döntésére.

- Tudnod kell valamit Ajsa.  Jó pár évvel ezelőtt, én is azon a bolygón éltem, ahol te. Volt egy laborom, ahol számításokat végeztem a féregjáratok működéséről, és hollétéről.  Számos kísértetet végeztem, míg végül megtaláltam, hogy hol is lehet. A nagyapád segítette a tervemet. Nem csak a munkatársam, de a legjobb barátom is volt. A katonák azonban betörtek a laborba, és lefoglalták az összes holminkat. Egyedül két dobozt sikerült megmenteni. A nagyapádat nem tartóztatták le. Megvédenem őt. Úgy döntött az emberi tanács, hogy száműznek, ugyan is az elméleteimmel úgy gondolták, hogy megtalálhatnak minket a régi ellenségeink. Egy hajót kaptam, és némi élelmet. Így engedték, hogy magamra maradjak a világmindenségben. Az egyik doboz viszont nálam maradt, amin rajta volt a térkép is. Így jutottam el ide, ahol most vagyok. Itt megbecsülik a munkámat. Hírt kaptunk a nagyapád expedíciójáról is. Azt gondoltam, talán újra láthatom őt. De sajnos egy hajó elkapta, és fogságba ejtette. Ugyan olyan hajó, aki 175évvel ezelőtt a Földet is megtámadta. Sajnálom Ajsa. A nagyapád remek ember volt.

- Várjon. Te hát maga most azt mondja, hogy a nagyapámat megölték? Mi? Ez lehetetlen! Miért nem kereste meg őt?

- Mert én már ide tartoztam. Nem hagyhattam el a hajót.  Ez volt a bizalmuk ára. Hidd el, nekem is legalább annyira fáj, mint neked.

Fred ezzel kiment. Én csak álltam és nem tudtam mihez kezdjek. Körülöttem minden lelassult.  Talán jobb lett volna, ha sose hagyom el a bolygót. Ha tovább is abban a hitben élek, hogy a nagyapám, egyszer vissza tér majd és többet sose megy el. De ez mára már csak álom marad. Most, hogy tudom, mi is történt valójában, sose tudnék úgy élni, mint azelőtt. Új célom lett. Megtalálni a nagyapámat. Valamiért még nem voltam képes elengedni őt. Úgy éreztem, van még mit tenni.