30. rész

Megfogtam a hajgumim, majd összekötöttem a hajamat. Így már biztos, hogy nem fog zavarni.
- A legfontosabb, hogy a küldetésre koncentráljunk. Semmi más nem számít! - pöffeszkedett Hargita.
- Azért szerintem elég fontos, hogy vigyázzunk egymásra. Mindig úgy haladjunk előre, hogy fedezzük a másikat. Így biztosan mindenki visszatér majd - beszélgettünk a folyosón, miközben sétáltunk a hajónk felé, mikor Fred állt meg előttünk.
- Helló - lenézett a földre, úgy beszélve hozzánk - Valamit szeretnék nektek mondani - mind csendben vártuk, hogy folytassa.
- Ajsa, tudod jól, hogy sosem akartam ezt az egészet. Veled menni. Ne értsd félre, nem miattad. Egyszerűen úgy érzem, hogy öreg vagyok már az ilyesféle háborúkhoz. Most, hogy újra itthon lehetek, lenyugodtam. Szeretnék a továbbiakban is itt maradni.
Hargita felemelte az öklét, féltem, hogy majd leakarja verni a nagyapám egykori barátját, de elé álltam, és még időben közbe szóltam:
- Köszönöm, hogy eddig velünk tartottál. Tudom, hogy nem kötelezhetek senkit. Akkor már az emberiség is a mi oldalunkon állna. Szomorú vagyok, hogy így döntöttél. De elfogadom - odaléptem elé, és átöleltem. 
Mikor mindenki elköszönt tőle, tovább indultunk az új járművünk felé.
Az új űrhajó elég tágas volt ahhoz, hogy mindannyian elférjünk benne, mégis elég apró ahhoz, hogy ne szűrjenek ki minket.
Az irányítóhoz mentem, ahol Ctra állt.
- Bonyolultnak látszik - jelentettem ki.
- Valójában nem az. Én fogom irányítani. Több tíz éve irányítom ezeket a hajókat.
- Mit tud?
- Van rajta lopakodó, és robotpilóta ...
Ahogyan magyarázott nem igen figyeltem oda, csak bámultam ki a szememből.
- Minden rendben, Ajsa? - kérdezte, közben megérintette a karomat.
- Persze, csak félek. Szerinted, mindannyian visszatérünk majd?
- Hmmm - habozott. - Ha összetartunk, akkor biztosan sikerrel járunk majd. Nem lesz semmi gond, ne aggódj.
- Te tényleg bízol benne igaz?
- Igen - mosolygott rám, majd átölelt.
- Figyelem, indulásra felkészülni. A hajó elindul! Ctra beindította a szerkezetet, és már el is indultunk a végtelenbe. Talán visszatérünk, talán nem. A legfontosabb, hogy együtt csináljuk végig! Mi mind, akár egy csapat, akik együtt legyőzhetetlenek...

Az olvasók kérésére, holnap reggel újraindul a blog :)
9-12 óra között hozom az új részt ^^
További szép estét :) ... 

Üdvözlök mindenkit! :)
Mostanában leálltam ennek a blognak az írásával, különböző okok miatt... Most telt el annyi idő, hogy úgy érzem, szívesen folytatnám.. Tehát a kérdésem a következő:
Szeretné valaki, hogy folytassam a történetet? :)